Szent Benedek ünnepe

Március 21.-e Szent Benedek ünnepe.

Nursiai Szent Benedek (Nursia, Umbria, Itália, 480 k.-Montecassino, 547 k.) a bencés rend alapítója, a nyugati szerzetesség atyja, Európa védőszentje, Szent Skolasztika bátyja. Életét 593-94: Nagy Szent Gergely p. írta meg Dialogus címmel (Honoratus subiacói, Konstantin és Simplicius montecassinói és Valentinianus lateráni apátok tanúsága alapján).

Közép-itáliai nemesi családból származott. Magasabb tanulm-ait Rómában kezdte, de a város romlottsága miatt hamarosan elhagyta azt, s hogy egészen Istennek szentelhesse magát, a régi remeték példája szerint Enfidében (ma: Affile) csatlakozott egy papi csoporthoz. Velük együtt szolgált a tökéletességre törekedve a Szent Péter-tp-nál. Amikor első csodatétele fölhívta rá környezete figyelmét, teljesen visszavonult a világtól, és Subiaco mellett egy barlangban magányos remeteéletet kezdett. Szent Romanus remete öltöztette be szerzetesnek, s gondoskodott lelki-testi szükségleteiről. 3 évi magánya után a környék lakói tömegesen keresték föl lelki ügyeikkel, számos tanítványa lett. A Subiaco melletti Vicovaro szerzetesei meghívták apátjuknak, de igazában nem akartak alkalmazkodni irányításához, ezért merényletet terveztek ellene. Szent Benedek csodával menekült meg, elhagyta Vicovarót, s visszatért remeteségébe. Hamarosan új tanítványok vették körül, kiket a hagyománynak megfelelően 12-esével, élükön egy-egy apáttal 12 kisebb kolostorba telepített. A 13. kolostorban maga köré gyűjtötte a novíc-okat és a gyöngébbeket, hogy maga gondoskodjék róluk. Magának tartotta fönn az általános irányítást. A környék papsága azonban egyre féltékenyebben és ellenségesebben nézte a Szent Benedek körül viruló életet, s egy firenzei pap megpróbálta megmérgezni. A pap hirtelen halála és szerzetesei marasztalása ellenére Szent Benedek elhagyta Subiacót és a Monte Cassinóra ment.  A római Casium kolonia fölött, a hegytetőn pogány szentélyek romjai álltak. Szent Benedek tanítványaival az egykori Apolló-szentély helyén Keresztelő Szent János-, a Jupiter telep helyén Tours-i Szentt Márton kápolnát épített, jelezvén, hogy a remeteséget és a lelkipásztorkodást össze akarják kötni. A hagyomány szerint ez az alapítás 529: történt. Szent Benedek irányította a monostor építését, tanította és nevelte szerzetes fiait, velük együtt térítette a környék pogány népét, lelkivezetője volt a környék apácáinak. Terracinában egy másik kolostort is alapított. Szellemét és tanácsait széles körben keresték és átvették. Visszavonultsága ellenére kapcsolatban állt a kor nagy személyiségeivel, pl. az aquinói, canossai és capuai pp-kel és a gót Totila királlyal. Valószínűleg Rómában, a Lateráni bazilika mellett is alapított kolostort. Végleges formájában 540 körül fogalmazta meg a szent benedeki regulát, s ezzel évszázadokra megszabta a Ny-i szerzetesség alapvető vonásait. Röviddel halála előtt még egyszer találkozott Skolasztikával. Halála napját előre megmondta szerzeteseinek. A Keresztelő Szt János kápolna alá temették el. -Égi születésnapját a 9. sz-tól márc. 21-én, Galliában ismeretlen okok alapján júl. 11-én ünnepelték. Mérgezések, tűzvész, varázslás, láz, vese-, fog-, epekő betegségek ellen védő szent., a haldoklók, iskolás gyermekek, bányászok, barlangkutatók, rézmetszők patrónusa. VI. Pál pápa. 1964. X. 24: Európa védősztjévé avatta. Ünnepét a nagyböjtből kiemelve júl. 11-re tették át. -  Első ábrázolása: egy 8. sz. freskó a római Szent Hermes bazilikában. Az első képeken fiatal, szakálltalan arccal ábrázolták, a későbbi ábrázolás tekintélyes, öreg korba hajló, de még erőteljes, szakállas férfi, fekete v. fehér szerzetes ruhában, apáti bottal és kezében a Regulával.

Forrás: Katolikus lexikon